FELNŐTTKORI FOGSZABÁLYZÁS
A fogszabályozó kezelés célja a fogazat zavartalan funkciójú összerendezése és a fogak sorbarendezése által esztétikussá is váló rágószerv élethossziglani megtartása, a normális funkció létrehozása révén. A funktionálisan és ezáltal esztétikailag is optimális rágószerv egysége tehát hosszú távú. Ezen állapot eléréséért a kezelést vállaló paciens individuálisan, családja és környezete áttételesen “nagyra becsüli rágószerve értékét”, annak ápolására és megtartására (tudományosan bizonyítottan) az átlagot magasan meghaladó figyelmet szentel. A fogszabályozó kezelés után a paciens tudatában a saját fog birtoklása felértékelődik. A fogpótlásokkal szemben averzió alakul ki bennük, ellentétben azoknak a “kultúrájával”, akik a “sebaj, majd megcsináltatom a rossz fogaimat” alapon felmentik magukat a fogazatukkal való törődés alól. A viszonylag hosszú fogszabályozó kezelések során inkorporálódott szájhigénés öntudat tartós és erősebb, mint amit pl. szájhigénés hirdetésekkel, havi kampányokkal és divatos ún. kommunális projectekkel el lehet érni.
Felnőtt korban, az állcsontok fejlődése már befejezettnek tekinthető. Ez azt jelenti, hogy a felnőtt fogszabályozás során elsősorban a fogak mozgatására van lehetőség, az állcsontok egymáshoz való viszonyainak kezelési lehetőségei már korlátozottak. A felnőtt fogszabályozás ennek megfelelően elsősorban beragasztott készülékekkel dolgozik. Enyhébb, elsősorban esztétikai jellegű problémák megoldására a láthatatlan, kivehető sínes fogszabályozásra is lehetőség nyílik. A fogszabályozás során számos szempontot kell végigelemzni ahhoz, hogy a páciens a számára legideálisabb megoldást kapja. A fogszabályozással mindig a tér mindhárom dimenzióját vizsgáljuk és kezeljük. Mivel mindenkinek más az arca és azon belül mások a csontjai, fogai és ezek egymáshoz való viszonyai, számtalan különböző metódus létezik. A pontos diagnózis és kezelési terv megállapításához így nem elegendő az egyszerű vizsgálat, további elemzésekre van szükség.