A fogszabályozás és az állcsontortopédia jelentőségéről

Tévhitek – Mi is akkor a fogszabályozás valójában? – Sokszorosan megtérülő befektetés – Amíg növésben van!

Talán nem vagyunk igazán tudatában, hogy a fogazat milyen fontos szerepet játszik életünkben. Pedig befolyásolja az arc harmóniáját, a beszéd és az artikuláció módját, mimikánkat, evvel személyiségünk egyéni kisugárzását. Voltaképpen a fogazat az életminőség része, önértékelésünk szimbolikus jelzője. A szép, szabályos, attraktív fogazat a társadalmi kommunikációban egészséget és életörömöt sugároz.

Tévhitek

Széles körben elterjedt tévhit a fogszabályozást magát “kozmetológiának” tekinteni. A fogtorlódások, a fogak közötti rések, valamint az állcsontok egymáshoz képest rendellenes helyzete valóban megzavarják az arc egészének harmóniáját, pontosabban annak esztétikáját. A kozmetika azonban “szépítőszerekkel” végzett arcbőr kezelési eljárás, amely megdőlt fogak helyzetén vagy hibás állcsontpozíciókon nem tud változtatni.

Sokszorosan megtérülő befektetés

A fogszabályozó kezelés célja a fogazat zavartalan funkciójú összerendezése és a fogak sorbarendezése által esztétikussá is váló rágószerv élethossziglani megtartása, a normális funkció létrehozása révén. A funkcionálisan és ezáltal esztétikailag is optimális rágószerv egysége tehát hosszú távú. Ezen állapot eléréséért a kezelést vállaló paciens individuálisan, családja és környezete áttételesen “nagyra becsüli rágószerve értékét”, annak ápolására és megtartására (tudományosan bizonyítottan) az átlagot magasan meghaladó figyelmet szentel. A fogszabályozó kezelés után a paciens tudatában a saját fog birtoklása felértékelődik.
A fogpótlásokkal szemben averzió alakul ki bennük, ellentétben azoknak a “kultúrájával”, akik a “sebaj, majd megcsináltatom a rossz fogaimat” alapon felmentik magukat a fogazatukkal való törődés alól. A viszonylag hosszú fogszabályozó kezelések során inkorporálódott szájhigénés öntudat tartós és erősebb, mint amit pl. szájhigénés hirdetésekkel, havi kampányokkal és divatos ún. kommunális projectekkel el lehet érni. Felmérés szerint hazánkban a csak serdülők 5,1%-ának a fogazata ép, és a fogszuvasodástól mentes, addig rögzített fogszabályzó készülékekkel kezeltek körében ez az arány nagyságrenddel kedvezőbb: 46%.
Végezetül a legérdekesebb, hogy az ép és egészséges fogazat iránti igényt a fogakkal való törődést a fogszabályozó kezelésen átesett gyermekek felnőtt korukban utódaikra – amerikai többkorosztályos felmérések szerint – áttestálják, ezért a fogszabályozásra fordított erőfeszítések hatása a generációkon át követhető volt. Meglepő de ez az effektus nem volt kapcsolatban a vizsgált csoportok szociális helyzetével.

Amíg növésben van!

Szakmai körökben régebb óta tudott, hogy a fogszuvasodás elterjedtségének lassan csökkenő trendjét – gyermekkorban – felváltani látszanak a rágószervi rendellenességek. Sajnálatos, hogy a csökkenő születésszám ellenére a harapási és állcsontrendellenességek száma és súlyossága egyre fokozódó tendenciát mutat. A széleskörű vizsgálatok azt is felfedték hogy a szájüregben valamilyen harapási rendellenesség a leggyakrabban előforduló gyermekkori probléma mind tej, mind vegyes, mind maradó fogazatban egyaránt! A szuvasodás létrejöttével ellentétben ezek kóroka nem külső eredetű, hanem bonyolult, soktényezősen meghatározott belső – genetikai, hormonális, funktionális alkati stb. – okokkal definiálható rendellenességek. Az érintett nem hibáztatható, hogy nem használt fogkefét, fogpasztát és nem “ápolta” fogait. Ezek az elváltozások orvosi beavatkozás nélkül többnyire nem kompenzálhatók, súlyos megjelenési formájuk feltartóztathatatlan. Minden korai beavatkozás, ún. amely egy rágószervi rendellenesség (szaknyelven: dysgnathia) kifejlődését megakadályozza prevenció.
Az ilyen kisgyermekkori ún. inerceptív kezelések a fogszabályozás és állcsontorthopédia területén rendkívüli jelentőséggel bírnak. Gyermekfogászati beutaló, vagy más jelzés esetén, ne tétovázzunk szakorvoshoz fordulni, mert a növekedés lezárulása után az elszalasztott lehetőség többnyire csak műtéti úton rendezhető. Ne feledjük, hogy a dysgnathiák olyan kóros állapotok, amelyek tartós fennállásuk révén számos és súlyos következményes megbetegedést vonnak maguk után.
A rágószervi rendellenességek gyermekkori rendezésének már vázolt elsődleges jelentősége egyben a következmények elhárítását is jelenti. Érdemes tehát gyermekeink fogszabályozásáért a generációkra kiható esetleges anyagi áldozatot is vállalnunk.nyel ez a probléma.